Biztos vagyok benne, hogy nem kell bemutatnom milyen csodálatos állatvilággal élünk együtt mi, emberek. Fajok millióval osztjuk meg bolygónkat és bár életünk során csak töredékével találkozunk ugyan, de a tudat, hogy emberként nem vagyunk egyedül mindig velünk van. Életem során nekem volt szerencsém már sok helyet meglátogatnom a világon, de legyen bármilyen gyönyörű a táj és gazdag a kultúra, nincs is annál jobb érzés, mikor hazaérek négylábú állataimhoz. Olyan őszinte örömöt és lelkesedést soha nem fogunk senkitől kapni, mint kutyáinktól, miután egy útról (akár pár órás, akár hetekig, hónapokig tartó legyen az) visszatérve először találkozunk. No, ezt nem azért mondom, hogy emberek egymásnak nem tudnak örülni, egyszerűen csak emberileg képtelenek vagyunk kifejezni azt az örömöt, amit házi kedvenceink könnyedén ki tudnak mutatni.

Nem emlékszem olyan napra eddigi életem során, amikor ne lett volna kutyám. Születésemkor már szüleimnek volt egy kistestű állatuk, így a Maszat névre hallgató tacsival töltöttem első tíz évemet életemben. Nagyon hozzám nőtt Maszat, így nehéz volt elengedni, mikor eljött az ideje. Később volt még néhány kutyánk, de az első “saját” kutyusom a mai napig velem van. Mázlinak hívják, mert egy mázli volt, hogy rá találtam. Mentett kutyus, de nála hálásabb jószágot nem ismerek. Soha nem felejtem a napját, amikor elhoztam a menhelyről: először félénken fedezte fel a terepet a lakásomban, majd napról napra egyre otthonosabban mozgott és nem sok idő telt el, de már igazi otthonának is tudta lakásomat. Azóta volt egy költözés, összeházasodtunk életem szerelmével, született egy kisfiúnk és egy kislányunk, Mázli pedig mindvégig hű maradt. A mai napig boldogan csóválja farkát és úgy köszönt. amikor hazaérek a munkából, szívében pedig helyet szorított családunk többi tagjának is és nekik is hasonló lelkesedéssel örül minden egyes simogatás vagy kedves szó előtt és után is. Sok mindenen mentem keresztül az elmúlt években: volt, mikor a szó szoros értelmében egyedül, vagy legalábbis kevés baráttal az oldalamon, volt, mikor párommal és gyerekeimmel kellett megélnünk nehézségeket – egy dolog viszont mindig állandó volt: Mázli társasága. Ez pedig felbecsülhetetlen érték számomra. Mindig számíthattam rá és ő is mindig számíthat rám, ha szüksége van bármire.

Mázli a gyerekeim Maszat nevű kutyusa és remélem nekik is hasonlóan meghatározó élmény lesz az életükben Mázli, mint nekem volt Maszat. Nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy kutyák által nyújtott hűség, megértés és barátság a világ egyik legdrágább kincse, így óva intelek Téged is, kedves Olvasó, hogy amennyiben van egy ilyen négylábú csoda az életedben, becsüld meg őket.